Jól érezhető napjainkban a legújabb-kori világrend felborulása, hiszen az egyre több nemzetközi konfliktus nyomán a háborúk és ideológiai harcok időszakába kezdünk elmerülni. A második világháború kétpólusú világrendet szült, melyben a nyugati kapitalizmus szállt szembe a keleti kommunizmussal. Így jött 1946 és 1991 között egy hidegháborús "válság-korszak". Aztán ez is véget ért a Szovjetunió 1991-es felbomlásával és egy átmeneti időszak következett, mely valamikor 2008 körül ért véget. Ekkor indította újra Oroszország a nagyhatalmi protokollját és ambícióit, mind több és több háborúval (grúziai háború, szíriai háború, Krím megszállás, ukrajnai háború).

A kép forrása: LINK

Aztán Oroszország társakra lelt, ma már támogatja Irán és Kína is és lassan, fokozatosan körvonalazódni látszik egy nyugattal szemben-álló ellenpólus. Ebben éppúgy helyet kap Észak-Korea, mint időről időre az erdogani Törökország is (ha érdekei éppen úgy kívánják).

A későbbiekben az BRICS országokra építkező ellenpólus-tábor tovább bővülhet, bár félő, hogy az új vezérelv már nem egy nyugattal gazdaságilag rivalizáló összefogás megteremtése (és működtetése) lesz, hanem az autokráciák és nacionál-populista rendszerek összehangolása. Ha valóban ez következik, akkor EBBEN a körben ott lesz majd a Vucic vezette Szerbia is.

Világunk teljes átalakulást mutat, melyben fontos erőpróba jelenleg az ukrajnai háború, ahol egymásnak feszül a két tábor. Egyik oldalon a nyugat fegyverei, a másikon Oroszország, Kína, Irán, Törökország és Észak-Korea harci eszközei. Az egyik fontos kérdés: ki bírja tovább? A nyugatnak több a pénze de sokkal kisebb a tűrőképessége, míg a keleti tömb végtelen sokat kibír (hiszen autokráciák és diktatúrák lévén a közvélemény nem sokat számít náluk), viszont anyagi lehetőségeik lényegesen korlátozottabbak.

A másik kérdés az eszkaláció. A két hatalmi tömörülés még két további helyen is egymásnak eshet: Tajvan körül és az iráni - szaudi konfliktusban. Ezek mellett újabb válság-gócok is lehetnek, melyekről egyelőre keveset tudunk.

Egy azonban biztos: a háborúk és ideológiai konfliktusok kora következik, melyben politikánk az egyik oldalra tesz bennünket ám választott szövetségi rendszereink a másik oldalon tartanak bennünket. Egyelőre.