Tény, hogy Oroszország hatalmas; a magyar országméretekhez képest főleg felfoghatatlanul óriási: épp 17 millió négyzetkilométerrel nagyobb nálunk. (Oroszország területe: 17 098 240 km2, a mienk: 93 036 km2) Amellett erősnek is tűnik: a nyugati országok is elismerik, hogy a második legerősebb katonai hatalom a Földön, mégpedig a legtöbb atomfegyvert birtokolva. Gazdasága sem éppen gyenge: az ENSZ listáján Oroszország a 10. helyet foglalja el a világ 200 országa között (megelőzi: az USA, Kína, Japán, Németország, India, Anglia, Franciaország, Olaszország, Kanada és Brazília). Mintegy 1,8 milliárd $ a nominális GDP-je. (Ezen a listán Magyarország egyébként az 55. helyen áll, 179 millió $ GDP teljesítménnyel). Oroszország lakosságszáma: 145 millió, amivel a 9. helyen áll (megelőzi: Kína, India, USA, Indonézia, Pakisztán, Nigéria, Brazília és Banglades).
Moszkva. A kép forrása: riscksteves.com
Szóval Oroszország nagy, erős és ez már önmagában is tiszteletet ébreszt. A orosz "nagyság" előtti tisztelet mellett van azonban még valami Magyarországon, ami sokat nyom a latban: az, hogy Oroszország dacol az USA és az EU hatalmával. Ezen a ponton vetődik fel a kérdés: miért kelt szimpátiát sokakban, ha egy ország szembeszáll a nyugattal, ha egyszer hazánk is tagja a nyugati gazdasági-katonai tömbnek? A válasz meglepő lehet: mert a nyugati értékrend és a nyugati politika nem szimpatikus az ország egyik része számára. Igenis érzékelhető egy markáns nyugat-ellenesség hazánkban, még akkor is, ha az országnak ez a fele is amerikai filmeket néz, Facebook -ot használ, nyugati egyetemekre járatná gyerekét és nyugaton készült termékeket használ, pl Audit, iPhone -t, McDonald's hamburgert, illetve Frankfurtba vagy Londonba menne egy-egy jól fizető állásért. (Aránylag kevés nyugat-gyűlölő lakik jurtában, jár lovon, kommunikál postagalambbal, néz orosz műsorokat és készül Jekatyerinburgba állást vállalni.)
Erre mondhatnánk: önellentmondás, mégis jól megfér ez az ambivalencia a magyar néplélekben (legalábbis a lakosság felénél). Az már csak kiegészítés, hogy miért lehet szimpatikusabb a nyugati vezetőknél egy olyan diktátor, aki megöleti politikai ellenfeleit, atomtöltetekkel fenyegeti a világ országait, 23 éve leválthatatlan és évek óta támadja a körülötte lévő országokat (Grúzia, Ukrajna). Van azonban még valami, ami nehezen indokolható: ez pedig a történelmi példák sora, melyekben az orosz és magyar nép következetesen ellentétes oldalakon állt. Hogy csak a legfontosabb állomásokat említsük: az 1558-1583 közötti livóniai háborúban a magyarok a lengyelek oldalán harcoltak Oroszország ellen, Báthory István seregében (ekkor az oroszok nagyon sok magyar vitézt öltek meg). Azután jött az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, melynek során az orosz hadsereg verte le a magyar szabadságmozgalmat Ivan Paszkevics vezetésével. Ekkor is hullott a magyar szép számmal, köztük Petőfi Sándor is, akit orosz kozákok öltek meg a segesvári csatában. Jött az első világháború, melyben ellentétes oldalakon álltunk és a magyar katonákat tízezer-szám ölték az oroszok Galíciában (többek közt Premysl ostrománál).
Következett a második világháború, Don-kanyar, 150 ezer megölt magyar katona. Mi voltunk a támadó fél 8ez igaz), de akkor is tény marad: 150 ezer magyar család siratta fiait odahaza 1943-ban, akiket mind oroszok öltek meg. Következett a szovjet megszállás, erőszaktevések, kivégzések, malenkij-robot, majd a nyakunkba a Rákosi-rendszer.Fellázadtunk 1956-ban, de az oroszok is résen voltak: 3 ezer magyar felkelőt öltek meg a forradalmunk leverése közben. Majd jöttek az akasztások, vérbíróságok, megtorlás, Nagy Imre kivégzés, elrettentés. Végül: Kádár-rendszer, "nagy testvér" korszak, kötelezően imádnunk kellett őket. Most nem kell, mégis sokan így éreznek. Mintha az elmúlt 500 év nem is lett volna.
Azt már csak érdekességként teszem mindehhez, hogy jól látható, milyen az Oroszországhoz vazallusként csatlakozó országok sorsa: milyen például az életszínvonal és a szabadság helyzete Fehéroroszországban. Akkor vajon miért akarják Magyarországnak is ezt a sorsot olyan sokan? Nehéz találni válaszokat a sok felvetett kérdésre, mint ahogyan az ellentmondások feloldása sem könnyű. Nem is vállalkozom rá, csupán a jelenséget érzékelem (és írom le). Hátha másnak is feltűnik és tud válaszokat is.
